Előzőleg írtam arról, hogy miként hozza össze az ellentéteket Luxembourg, milyen jól megvannak egymás mellett, és hogyan teszik a helyet különlegessé. Azonban egy igen érdekes dolgot nem említettem, amihez foghatót nem találunk máshol – legalábbis Európában nem: a beszélt nyelvek számát. A különbség Luxemburg és Svájc között, hogy minden luxemburgi anyanyelvi szinten beszéli mindegyik hivatalos nyelvet, míg a svájciak főleg csak a saját kantonjuk nyelvét tudják.
Nyelvészet rajongóként (igen, van néhány ilyen fura lény a világban 🙂 ), azt hiszem megtaláltam az egyetlen országot, ahol az összes idegen nyelvet, amit én is tudok, beszélik, és bármelyiket akarnám gyakorolni, minden probléma nélkül megtehetném. Először is három hivatalos nyelvük van: luxemburgi, francia és német (persze luxemburgiul nem tudok). Másodszor, mindenki jól beszél angolul. Harmadszor pedig 16%-a a lakosságnak portugál, így a portugál is elég széles körben beszélt.
Bár ideálisnak tűnik, hogy simán beszélhetnék angolul, franciául vagy németül bárhol, igazából ez kissé össze is zavart. Ilyen sok nyelvet hallani magam körül, amit értek is, csak jól megkavarta az agyamat, amikor a tulajdonképpeni beszédre került a sor.
A legegyértelműbb az lett volna, ha egyszerűen angolul beszélek, de az első köszöntés, amit egy étteremben, boltban vagy múzeumban hallani, az francia. Így elhatároztam, hogy a nehezebb opciót választom, és megpróbálok franciául kommunikálni. Mi rossz sülhet ki belőle? Vagy a franciád nem jön elég gyorsan, így a helyi ember azonnal németre és/vagy angolra vált, csupán hogy neked segítsen, vagy pedig melletted a többiek angolul és/vagy németül beszélgetnek. Az első esetben, ahogy a helyi emberünk nyelvet vált, úgy akar a te agyad is rögtön angolra/németre váltani, még akkor is, ha már félúton van a francia mondatok kimondásában. A második esetben a többi ember beszéde elvonja a figyelmedet, és jól összekuszálja az elmédet. Mi jön így ki végül? A jó ég tudja! Talán sikerül kipréselned a franciát végül, vagy a kényelmes, jól bevált angol mellett teszed le a voksodat, vagy elkezded franciául és belekeversz pár másik nyelvet is, attól függően melyiken jön gyorsabban a szó. Az elme igazán lenyűgöző, nem igaz?
Így esett hát, hogy németül kérdeztem meg a buszon a reptérről, hol szálljak le, ha a központot szeretném elérni, angolul kértem eligazítást a turistaközpontban és jelentkeztem be a hostelbe, franciául vettem jegyet a múzeumban, franciául köszöntem, de angolul rendeltem ételt az étteremben, francia-angol keveréken beszélgettem a múzeumi teremőrrel, miután az luxemburgiul szólított meg, de csak meglepődve néztem vissza rá, és franciául beszélgettem a Fő téri piacon néhány helyivel. Határozottan egy intenzív tréning volt ez az agynak!
Azt ajánlom, hogy előre határozzuk el, milyen nyelvet akarunk használni, és állítsuk agyunkat arra, akármi is történjen. De nem kell aggódni, bármelyik nyelven is szólalunk meg, még ha össze is keverjük őket, a luxemburgiak úgy is meg fognak érteni, és mindenféle grimasz vagy negatív megjegyzés nélkül válaszolni is fognak.
És a végső poén: a magyar nem hiányozhat sehonnan! 🙂
