A fehér lovak nyomában

Már nincs sok időm vissza Angliában, és még van, mit megnézni…Múlt vasárnap reggel felébredtem, kinéztem az ablakon, és bár kicsit fagyosnak tűnt az idő, a napsütés mégis csalogatóan sugallta, hogy ez ideális nap lenne azok után a híres fehér lovak után eredni. Egy gyors számvetés és útvonaltervezés után már kocsikáztam is délnyugat felé, Wiltshire-be.

Néhány érdekes szám a lovakról: legalább 24 volt Nagy-Britannia területén, ebből 13 Wiltshire megyében, amiből 8 látható ma is. Én ebből 7-et vettem célba, és végül 6-ot találtam meg. A legidősebb kb. 240 éves (1778-as), a legfiatalabb pedig 1999-es, millenniumi ló. Na, de ugye nem igazi lovakról beszélünk, hanem mészkőbe vésettekről, amelyek a wiltshire-i hegyek lankáin pihennek, és valamilyen történelmi győzelem emlékére “állították” őket.

Oxfordból indulva én a következő kört tettem meg:

1. Marlborough – 1804; sikertelen küldetés, pár kör után a város körül feladtam. Állítólag kicsi és fákkal körbevett…
2. Pewsey – 1937; majdnem ez sem lett meg pedig Google maps-en ott volt a kék pöttyöm közel. Pewsey-től délre úgy egy mérföldre van, az Everleigh Roadot kell követni, és a hegyre felmenetel előtt/közben látható, nem túl nagy. Autóval kicsit nehéz, mert nincs hely megállni, félrehúzódni, de nem forgalmas út, úgyhogy lehet egy gyors fényképet lőni az útról (megállva!).

   

3. Alton Barnes – 1812; ha Pewsey-n keresztül megyünk vissza és tartunk nyugatra, akkor még mielőtt az ember lekanyarodna Alton Barnes felé, meg is pillantja jobbra az út mentén a következő lovat, ami már nagyobb, mint az előző. Az ún. Milk Hillen fehéredik, a falutól tehát északra.
    
4. Devizes – 1999; folytatva nyugat felé az utat, még mielőtt Devizes felé fordulnánk, már ott látható az útról jobb oldalon a legújabb ló, amit a millenniumra véstek ki. Talán jobb, ha Devizes helyett, Roundway-t célozzuk meg, a ló a Roundway Hill oldalában van.
   
5. Westbury – 1778;  a legöregebb, ami egy kicsit kiesik a többitől helyileg, egy bő félórás autózás Devizestől délnyugatra. Táblák vezetnek oda, de igazából már messziről kiszúrja az ember, óriási (55 m magas és 52 m széles) és vakító fehér, főleg a többihez képest. “Bratton Camp & White Horse” kiíírást kell követni, egy keskeny út (a B3098) visz fel a dombra, egészen a ló hátához. Ott van parkoló, és kis sétaút visz körbe a hegy tetején egészen a ló feje fölött. A ló egyébként be van fehérre festett betonnal vonva és kövekkel kirakva, hogy megőrizze alakját és jól láthatóságát. Ideális hely siklóernyőzésre, na meg gyönyörű a kilátás. 
6. Cherhill – 1780; vissza északkeletre, az A4-es útról tökéletesen látható jobb oldalon. Őszintén én először az obeliszket láttam meg a hegy tetején, ami előhívta bennem a képeket a netről, és tudtam, hogy a lónak is ott kell lennie valahol. Nem tudom, hogy mert már nem sütött a nap vagy mert télen a mészkő amúgy sem fehér, de ez a ló különösen beleszürkült a hegyoldalba. Vannak kialakított parkolóhelyek az út mentén, ahonnan meg lehet csodálni, illetve vezetnek túraútvonalak is fel a lóhoz, illetve a hegyen túl az Oldbury vár földsáncaihoz.
    
7. Hackpen – 1838; folytatva az A4-esen keletre, áthaladva Avebury-n, ahol Stonehenge-hez hasonló állókövek vannak, Broad Hintont kell irányba vennünk, de mielőtt beérnénk a faluba, jobbra kell a Summers Roadon fordulni, Hackpen Hill felé. Ekkor előttünk fog megjelenni a túra utolsó lova.
    

A hazaút visszavezetett Marlboroughba, és bár elszánt voltam, mégsem találtam rá erre a lóra. Valószínűleg le kellett volna parkolni a városban, és sétálva megkeresni, de sár is volt és szürkület is, így 6 lóval a tarsolyomban hazaindultam inkább, és örültem, hogy legalább azokat megtaláltam. A 8. egyébként Broad Townnál található (a Hackpenitől nem messze).

Jobban megnézve a képeket, van egy kakukktojás ló. Melyik az, és miért?  

Click here for the English version!