Mikor is lehetne jobb időt találni az írásra, mint a közel 4 napos vonatút. Ez a transz-mongóliai vonatos utazásom első etapja: Moszkvából Irkutszkba. Azt gondolná az ember, hogy a transz-mongóliai vonaton való utazás nem nyújt sok élményt, hiszen mi történhet egy vonaton? Na, meg mi látnivaló van, főleg az orosz sztyeppéken? Mindez a „félelem” bennem is megvolt, mint ahogy az is, hogy majd valami lepusztult vonaton kell mindezt kibírnom, ki tudja milyen emberekkel. Így hát kissé félénken közelítettem a 3-as számú vagonhoz az indulás napján. Még várakozás közben kérdezgettem ezekről Szergejt, aki a hosztelből segített elvinni az állomásra a csomagjaimat, mert nem hitte el, hogy a nagy hátizsákomat én egyedül elbírnám. 🙂 De végül én lettem “A девушка (lány) a transz-mongóliai vonaton”.
Milyen a transz-mongóliai vonat?
Szóval a vonatnál két kedves szép egyenruhába felöltözött kalauznő állt a kocsi ajtajában, és jegy- és útlevél-ellenőrzés után fel is engedtek. Megkerestük a helyemet a hálókocsiban; a szerencsés 13-as volt, egy lenti hely. Az ülőpadot felnyitva lehetett alá bepakolni a csomagjaimat… ki gondolta volna, hogy ez így működik? Aztán volt egy matrac az „ágyra”, meg párna és pléd, majd induláskor a jegy ellenében mindenki kapott egy csomag ágyneműt és törölközőt. Minden ágyhoz van konnektor is, úgyhogy ebben is felülmúlta minden várakozásomat. Panasz egy szál sem lehet a kényelemre, főleg, hogy ez a legalsó osztály (harmadosztály). Van két WC is a vagon végében, és a várakozásaimmal ellentétben nem is volt gusztustalan. A vagon bejáratánál van a soha ki nem fogyó forró vizes tartály, ahol a zacskós levesek, reggeli zabkásák, tészták, teák és kávék „főnek”.
A mi vagonunkért a két kalauznő felváltva felelt: csokit adtak el, ágyneműt osztottak, új utasokat engedtek fel, ajándékokat árultak, takarítottak. Szerepükhöz öltöztek mindig: vagy a kalauzsághoz a hosszú egyen kabátot, kucsmát és csizmát viseltek, hol takarítónői köpenyben söprögettek, hol pedig kis hálóingben szelték át a vagont alváshoz készülődve. Engem jó érzéssel töltött el a jelenlétük, és a tudat, hogy az egész út során tudom, kihez lehet fordulni, még ha angolul nem is beszéltek egy szót sem.
Kikkel lehet találkozni a transz-mongóliai vonaton?
Az útitársam Moszkvától egy idős bácsi volt, aki süket. A felső ágyakon egy ideig nem volt utas. Először azt gondoltam, hogy milyen megkönnyebbülés, hogy nem hall a bácsi, mert így nem gáz, hogy én nem tudok oroszul. Viszont arra nem számítottam, hogy ő néha beszél hozzám, kérdez valamit, amire valami választ vár. Én se nem értettem, hogy mit mond, se pedig nem tudtam neki elmondani, hogy „Ja na gavarij pa ruszki”, mert azt nem hallotta. Így vagy bólogattam, vagy megvontam a vállamat, aztán ő meg feladta. Gondolom elkönyvelt valamilyennek. Persze azt sem értette, mikor mások mondták neki, hogy nem beszélek oroszul. Aztán a 3. napon épp kéznél volt az orosz tanulós papírkám, és azon megmutattam neki a mondatot, hogy nem beszélek… Ekkor ledöbbent, főleg azon, hogy előtte egy kislánnyal beszélgettem hosszan… csakhogy azt angolul.
A másik kupéban ült egy holland pár Jekatyerinburgig. Ők az egyik megállónál szólítottak meg, gondolom lerítt rólam, hogy utazó vagyok én is. 🙂 Velük aztán csak pár szót beszéltünk, meg kaptam tőlük orosz puszedliszerű lekváros sütit, amit megpróbálok majd továbbpasszolni, mert nekem nem ízlik. Az ő kupéjukból megtalált egy nagymama is, aki a telefonját próbálta volna tölteni, de szerintem a csatlakozó hibás lehetett, mert sehogy sem akart neki működni. Ő is barátkozni akart, mert egyik reggel odaült mellém, és képeslapokat mutatott nekem egy jégbarlangról, gondolom a városából. Tudta, hogy nem beszélek oroszul, de azért próbálta nekem magyarázni a dolgokat hangosan, lassan, tagoltan.
A kupémban a süket bácsin kívül egyik nap egy másik bácsi is útitárs volt, aki kicsit tudott németül, így egy napig próbáltam vele élesztgetni a megkopott német tudásomat, és hát az övé sem volt mai… Ahogy ő fogalmazott: „Volga Deutsch”. Még iskolában tanulta, és az osztályából csak ő, mert a többiek nem akarták a “fasiszták nyelvét” tanulni (ez ugye a 2.világháború után volt). Azért valahogy eldiskuráltunk családról, az orosz sztyeppéről (“bolota”), az orosz gyárak bezárásáról, Thaiföldről, ahol már vagy 10-szer járt, meg hogy én 30 éves vagyok és nem házas. Vett nekem egyik megállónál jégkrémet, és itt hagyott egy mandarint meg egy almát is ajándékba. A végén névjegyet is kaptam tőle, és elkérte ő is, hogy hol nézheti meg, mi lett a képekből, videókból, amiket készítettem út közben, így lehet, hogy ő is olvassa ezt a blogot. Ami pedig igazán jól esett, hogy a végén azt mondta, hogy nagyon különleges volt velem utazni, nem vagyok mindennapi lány. 🙂
Aztán Novoszibirszkben nagyon sok utastársunk lett, egy gimnasztika előadásra utazó kislány-csoport anyukákkal. A mi részünkben oldalt egy anyuka és a kislánya, Szonja voltak. Szonja 9 éves, és egyáltalán nem félős. Nem tudom, a bácsi (akivel németül beszélgettem) mit mondott nekik mire visszaszálltam a vonatra, csak arra értem oda, hogy „gyévuska vengierski”…”gavarij anglieski, franzieski, deutsch”, szóval tudtam, rólam beszél. A lényeg, hogy utána a kislány folyton engem figyelt, és angolul produkálta magát, olyan aranyos módon 🙂 Később kaptam tőle egy csomag cukorkát is, meg egy-két alapmondatot váltottunk. Másnap reggel folytattuk a barátkozást. Adtam neki egy kókuszrudat, amit még otthonról hoztam, erre ő cserébe adott különféle kazah meg orosz csokikat, tejkaramellát.
Aztán kitalálta, hogy tanít engem oroszul, így egy papírra írt angol szavakat az orosz megfelelőjükkel (nem mintha az írott cirill betűket könnyen ki tudnám olvasni…) 🙂 Aztán Krasnoyarsknál ők leszálltak, így szomorúan búcsút vettünk. Ő majdnem sírt is, hogy le kell szállniuk.
Megint kis csönd következett, majd egy fiú szállt fel a helyükre, aki teljesen zavarba jött attól, hogy megkérdeztem, beszél-e angolul. Pedig csak azt akartam megtudni, hogy mit akart a kalauz, aki valami papírral járt körbe és próbált kérdezni engem is, hogy minden rendben van-e. Aztán feloldódott ez a helyzet, amikor én elővettem vacsira az egyik porlevesemet, és gondolom megszánhatott a fiú, mert odaszólt, hogy „девушка” (‘gyévuska’=lány), és mutatta a kenyeret meg valami felvágottat rá. Én mondtam, hogy nekem is van „hleb” meg „kolbasza” (kenyér és kolbász), köszönöm. Azt hiszem ez a pár szó vezetett oda, hogy aztán felfedeztük a Google Fordító nagyszerűségét, és aztán órákig „beszélgettünk”. A leszállásomkor Irkutszkban felkelt hajnalok hajnalán, hogy a csomagomat lesegítse.
Egyszóval, ahányszor azt hallottam valahonnan valakitől, hogy „девушка” (‘gyévuska’=lány), tudtam, hogy hozzám szólnak, vagy csak rólam beszélnek. 🙂
Szokott még napi kétszer egy nő körbejárni valami töltött lángosszerűt (pierogit) árulva. Második nap vettem tőle 2 kisebbet (egyet venni nem volt opció…), azok kakaósak voltak, 3. nap pedig egy nagyot, ami krumplival volt töltve. Mindenképpen érdemes megkóstolni, noha volt bőven kajám, de ez legalább valami más íz a porlevesektől, és frissen, melegen nagyon finom.
Ha pedig valaki még „extrémebb” dolgokat szeretne kipróbálni, akkor egyes állomásokon vannak „babuskik”, azaz nagymamák, akik ilyen harapnivalókat árulnak kiskocsiból vagy hátizsákból. Némelyik csak csokit, kekszet, üdítőt vagy pogácsaszerűt, de van, amelyik füstölt halakat. Mindenesetre elképzelem, hogy visszaszállok a vonatra egy nagy, széthajtott, tüskés szélű hallal… 🙂
Mit vigyünk magunkkal a transz-mongóliai vonatra?
Ugyan éhen nem lehet halni a vonaton, mert vagy az állomásokon vagy a vonaton a kalauzoknál lehet zacskós, forró vízben oldódó dolgokat venni, de megéri felkészülten érkezni. Legyen nálunk egy fém bögre (nem törik és bírja a hőt), és egy másik edény zacskós levesnek. Én például a bögrében csináltam reggeli zabkását és kávét, egy gyorstésztás poharat pedig meghagytam a zacskós leveseknek. Hasznos még, ha van kanalas-villás bicskánk, így kis helyen ott van mindenünk kéznél. Én még hoztam magammal kolbászt otthonról és vettem hozzá kenyeret indulás előtt, így valami kevésbé mesterségeset is ettem.
Legyen kéznél tisztálkodó cucc: fogkrém, fogkefe, dezodor, nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő. Ha a vonaton éjszakázunk, akkor legyen pizsamánk, vagy valami kényelmes szabadidőruha. Sokak papucsra is váltottak. Ha pedig több napig utazol, akkor teljesen normális, ha egész nap, egész úton a pizsamádban flangálsz, még az állomásokon is. (én ezt a részét imádtam 🙂 ) Elég, ha leszállás előtt visszaveszed az utcai ruhád.
Mit lehet csinálni a transz-mongóliai vonaton?
Nézelődni, nézelődni, nézelődni. Vannak sűrű fenyőerdők, nyírerdők, kis falucskák rozoga házakkal, nagy pusztaságok, ahol áll a víz, folyók, tavak, kis vasútállomások, nagy vasútállomások, állomás, ami csak a Moszkvától való távolságot jelzi km-ben, havas erdők, gyárak, egyszóval csupa érdekes dolog.
Megfigyelhetjük, hogy milyen autókat látunk, milyenek a házak, milyenek az utak, hogyan dolgoznak a vasút mentén a munkások, milyenek az állomásépületek.
Elgondolkozik az ember, hogy miként élnek ilyen helyeken az emberek: néhány házból álló település az abszolút puszta kellős közepén, és még vonattal is messze a következő lakott terület. Embert és állatot alig látni az egész úton, csak a téli hó alól fellélegző házakat, öreg autókat, nyáron valószínűleg életre kelő kiskerteket. Gyakran látni még másik vonatokat is, főleg tehervonatokat, melyeknek hosszú másodpercekig tart, míg a végét meglátni.
Aztán ha kell egy kis szünet a tájból, akkor lehet olvasni, zenét hallgatni, beszélgetni vagy éppen blogot írni. Valahogy hamar eltelnek így a napok a transz-mongóliai vonaton, nem igazán vettem észre, hogy már mennyi ideje utazom. Berendezkedtem, kialakult egy rend az evés mikéntjében, és mindig akad látnivaló. Csak egy jó zuhany hiányzik! 🙂
Ez egyébként egy helyi vonat volt, nem az igazi Moszkva-Peking transz-mongóliai vonat. Viszont egyáltalán nem bánom, hogy ezzel utaztam, mert ez turistáktól mentes, sok érdekes “hétköznapi” emberrel lehet találkozni, beszélgetni. Sokkal autentikusabb, mint a turistavonat, és így én lehettem mindenki „gyévuskája”, azaz “A девушка (lány) a transz-mongóliai vonaton”. 🙂
Ha pedig meg szeretnéd tervezni és lefoglalni a saját transz-szibériai vagy transz-mongóliai kalandodat, akkor erősen ajánlom, hogy látogass el a Real Russia weboldalára. Itt megnézheted a dátumokat és időpontokat, amikor vonatok mennek, és beállíthatod, hol szeretnél megállni és hány napra. Ha szeretnéd, itt le is foglalhatod a vonatjegyeket előre.