Miért vágj bele ebbe az alternatív utazási formába, a lakóautózásba? Miket mérlegelj? Mi miért szerettük meg annyira a campervan-ezést? És miért Új-Zéland a legalkalmasabb hely ennek kipróbálására? Ha érdekel a történetünk és a válaszok, netán te is elgondolkodtál már ezen a kalandos utazási formán, de még nem mertél belevágni és inspirációra lenne szükséged, vagy csak fejben elkalandoznál kicsit, akkor mindenképp görgess lejjebb és olvass tovább!
Az ötlet
2024 tavaszán gondoltunk egy nagyot a vőlegényemmel, Andrással, és repjegyet foglaltunk a világ tőlünk legtávolabb eső pontjára, Új-Zélandra. Mindkettőnk bakancslistáján előkelő helyet foglalt el már jó ideje ez a titokzatos ország, de elérhetetlensége miatt megmaradt az álomszerű úticél kategóriában. Mígnem felbukkant egy elfogadható repjegy-ajánlat – hála az újonnan megjelenő kínai légitársaságoknak (de ez önmagában megér egy mesét, úgyhogy erről majd egy másik blogbejegyzésben írok). Tehát repjegy megvolt, már “csak” fel kellett tölteni kalanddal a rendelkezésünkre álló bő két hetet.
Magunkat ismerve és Új-Zéland térképére ránézve nem volt kérdés, hogy autót fogunk bérelni, hogy minél több mesebeli helyre eljuthassunk. Ajánlott útvonalak és autóbérlő lehetőségek után kutatva a neten, elkerülhetetlen, hogy szembe jöjjön a lakóautó, mint opció. Először ügyet sem vetve rá görgettünk tovább, hisz’ azt sem tudtuk mi fán terem a campervan. Majd ahogy egyre több blogot és leírást találtam és ezeket összeillesztettem néhány ismerős múltbeli beszámolójával Izlandról és Olaszországról, a gyerekkori családi kempinges emlékeimmel Magyarországon, amikor mi sátoroztunk, de a szomszédos helyeken lakóautók parkoltak rendszerint német nyugdíjasokkal, na meg a filmeken látottakkal, amikor lakóautóban szelik át Amerikát, valami elkezdett motoszkálni bennem, hogy talán nem is olyan ördögtől való ötlet ez. Andrásnak is elkezdtem elültetni a bogarat a fülébe, mígnem a kezdeti teljes elzárkózásból eljutottunk odáig, hogy ma már legszívesebben a sajátunkat építenénk és hajtanánk.
De mire is ez a nagy szerelem a campervan-ezés iránt?
Szakmai gyorstalpaló
Mielőtt a kérdések megválaszolásába kezdenék, érdemes tisztázni a fogalmakat. Magyarul két megnevezést ismerünk: a lakókocsit és a lakóautót. A lakókocsit egy másik autó húzza maga után vonóhoroggal, míg a lakóautó esetében egy lakhatási célra megépített autóról beszélünk, amiben a vezetőtér is benne van. Angolban is megkülönböztetjük ezt a kettőt (caravan és motorhome), de van egy harmadik elnevezés is, ami esetünkben a legfontosabb: a campervan. Ez utóbbi a kisbuszból átalakított lakóautó.
Én ebben az írásban mindegyik elnevezést használom, és valamilyen szinten itt mindegy is, hogy melyiket értjük alatta. De azért egy nagy lakóautóhoz nem kell annyi alkalmazkodás és megalkuvás, mint a mi kis campervan-ünkhöz például. Így én, amikor írok erről a fajta kalandozásról, akkor gondolatban ezt értem alatta:
Ez hivatalos nevén egy alkóvos lakóautó, azaz olyan, amelyben a vezetőfülke feletti rész egy nagyméretű franciaággyá van alakítva. Ezt az alvórészt nevezzük alkóvnak. Ezt a pontosság miatt említem, ha netán valakinek el kellene döntenie, hogy alkóvos vagy nem alkóvos autót szeretne, akkor tudja, mit is jelent az.
Na, de ennyi szakmai kitérő után térjünk is vissza a kérdésekre: miért pont campervan és miért pont Új-Zélandon?
Az időtényező
Kezdjük ott, hogy szembesültünk azzal a ténnyel, hogy Új-Zéland óriási kiterjedésű (mondjuk Magyarországról nézve mi nem az? 🙂 ), nagy utazótávolságokkal. Noha vannak helyek, amiket mindenképp érinteni szeretnénk, azt nagyon nehéz belőni, hogy hova mennyi idő alatt érünk ténylegesen el, illetve mennyi időt is fogunk ott elidőzni. Mindez élőben extrán beigazolódott, ugyanis nincsenek autópályák, a leggyorsabb úton is 110 km/h a maximum, de inkább 90-100 az átlag. Sok a kacskaringós, emelkedős út éles kanyarokkal, ahol fokozottan vigyázni kell és néha imádkozni, hogy felérjen az emelkedő tetejére a lakókocsi. Ennek okán a GPS által saccolt idők is hosszabbak a valóságban. Egy alapelvünk volt: átrohanni helyeken semmiképp nem szerettünk volna, inkább kiélvezni a természetet, túrázni.
Ehhez hozzájön az is, hogy az időjárás nagyon változékony, így egy hirtelen jött esős nap könnyen keresztbe tudja húzni a terveinket és gyors újratervezésre lehet szükség. Vagy mi van, ha annyira tetszik valahol, hogy több napot is ott töltenénk? Ha viszont előre le vannak foglalva szállások, akkor az bekorlátozza az utunkat, időnket, sőt egy-egy napunkat is, hiszen oda kell érni, el kell foglalni az adott szállást. Mindezt képzeljük el 10-12 helyen a 14 nap alatt. Mi más adhatja tehát meg a kívánt szabadságot, mint az, ha a szállásunk mindig velünk van, és ott telepszünk le, ahol éppen az aznapi kaland vége ér minket? Legyen az a tengerparton Paihiában, a Bay of Islands ”bejáratánál” vagy éppen Wellingtonnál, ahol éjjel kiwik és pingvinek mászkálnak, a város közepén a Polinéz fürdővel szemben Rotoruában, egy farmon a Taranaki hegy lábánál, vagy a sűrű Akatarawa erdő szomszédságában a Harcourt park szélén.
Az anyagi tényező
Az időn kívül fontos szempont számunkra a pénz is, akármilyen csúnya is ezt így kimondani. Az egyik opció, hogy fizetünk a szállásért, az autóért, a benzinért és napi 2-3X ”kint” eszünk étteremben, kávézóban. Vagy ehelyett azt mondjuk, hogy a szállás és autó az egy költség, hisz megegyezik, plusz amiben az étkezéseket is meg tudjuk oldani olcsóbban, mint egy étteremben. Illetve a szállás akkor kerül csak pluszba, ha kempingbe állunk, ahol az elektromosság és a kocsi szennyvizének leeresztése és tiszta vízzel való feltöltése is megoldható. De még mindig töredékéért annak, amit ugyanott egy bungalóért fizetnénk egy éjszakára. Egy dologgal viszont keményen számolni kell: egy lakóautó vagy átalakított kisbusz jóval többet ”eszik”, mint egy személyautó, ezáltal gyakrabban is kell tankolni drágábbért. Ezzel ki is fújt az ellenérvek és hátrányok sora, amit ez ellen az alternatív utazási forma ellen fel tudnánk hozni. 🙂
Elengedhetetlen önismeret
Na, jó, azért vannak más dolgok is, amiket figyelembe kell venni, mielőtt belevágnál egy ilyen nem mindennapi utazásba! Először is nagyon fontos az önismeret egy ilyen kalandhoz! Két fő szempontból ajánlom megvizsgálni magadat: 1) spontaneitás vs. kontrollmánia szempontjából; 2) kényelem, helyigény vs. minimalizmus, kényelmetlenségtűrés. Miért pont ez a kettő?
Spontaneitás vs. kontrollmánia
Az, hogy mennyire szeretjük a spontaneitást és mennyire tudjuk elengedni a szigorú tervezést, az Excel táblákat, és azt, hogy előre tudni akarjuk, hogy hol leszünk 2 hét múlva hétfőn délben például, alapvető fontosságú a döntésnél. Ha ez az elengedés nem, vagy csak nagyon nehezen megy, akkor megfontolandó, hogy a campervan a neked való utazási forma. Azzal is lehet tervezni természetesen, de azzal éppen a lényegét öljük meg ennek a fajta kalandozásnak. Az arra lett kitalálva, hogy akár az út mentén is meg tudj állni éjszakára, ha éppen ott tartja kedved, vagy ha útközben egy kávéra vágynál a vadonban, akkor megpihenhess, és elkészíthesd azt magadnak.
Mindemellett pedig adódhatnak olyan gondok, kérdések az úton, amire normál autó esetében nem kellene számítanunk: például miért csak forróvizet pöfékelve megy a zuhany, miért áll meg a hűtő az éjszaka közepén, vagy mit tegyünk, ha nincs megfelelő csatlakozónk a csapra, amivel fel tudnánk tölteni az autót vízzel? Ha él benned ez a fajta kalandvágy, és nem zavarnak különösebben az ilyen zökkenők és kiszámíthatatlanságok, akkor ne is hezitálj tovább, foglald le azt a campervan-t az útra! Ha viszont a másik típusba tartozol, akkor mérlegelni kell! De egy a fontos: adjuk meg mind az autónknak, mind magunknak ezt a fajta szabadságot és vigyünk egy kis spontaneitást az utunkba – amennyire tőlünk telik-, még ha ez a komfortzónánkból való kilépést is jelenti!
Kényelem, helyigény vs. minimalizmus, kényelmetlenségtűrés
A második átgondolandó önismereti pont is legalább olyan fontos, mint az előző volt. Még az is lehet, hogy az első alapján átmentünk a ”campervan-kompatibilitási” teszten, de ez alapján mégsem lesz nekünk való. Tegyük fel a kérdést, hogy hogy állunk a minimalista életmóddal, a szűk férőhelyekkel, a mindennapi zuhany és a makulátlan tisztaság esetleges hiányával. Ugyan egy lakóautó nagyon kompakt módon össze van rakva és fel van szerelve, azért jól meg kell gondolni, hogy mit hova teszünk, hogy elférjünk. Egy olyanba, amivel mi utaztunk – átalakított kisbusz – ne tervezzünk óriásbőröndöket hozni temérdek ruhával, cipővel, mert nem fog elférni. Nincsenek szekrények, polcok, akasztók, amikre ki lehet aggatni a ruhakölteményeinket. Nem beszélve arról, hogy a bőröndöknek sincs hely. Mi a felső, általunk nem használt ágyat az alkóvban tettük meg ruhásszekrénynek, és az én nagy hátizsákom is ide fért be utunk idejére.
Kreatívnak kell lenni a helykihasználással, ezen kívül pedig ügyelni kell arra, hogy a megalkotott rendet MINDIG fenntartsuk. Egyszerűen nem megengedhető, hogy szanaszét hagyjuk az ágyat, hogy a mosogatóban hagyjuk a mosatlant, vagy csak ledobjuk a használt ruháinkat az egyik sarokba. Mindezt szimplán azért, mert különben nem tudunk leülni egyet megpihenni, nem tudunk hova pakolni, vagy menet közben félő, hogy összetörnek az edényeink és szétszóródnak a ruháink.
A nomád életmód velejárói
Beletelhet pár napba, de ki kell alakítani az esti és reggeli rutint, hogy mikor mit hova pakolunk. Beleértve az étkezések, kávézások után is, hogy elmosogassunk és a tiszta edényeket megfelelően helyezzük el a szekrényekbe, tárolókba. A tisztaságot és rendet ezáltal fent lehet tartani, de az sose lesz egyenértékű azzal, hogy a hotelszoba puha szőnyegét a takarítónő naponta felporszívózza, te pedig kínosan ügyelsz arra, hogy az előtérben levedd a cipőd, hogy a kinti túra porát ne vidd be a szobába. Itt még a legnagyobb odafigyeléssel se tudod ezt kivédeni teljesen, mert csak be fogsz lépni a kinti cipőddel, nem beszélve arról, ha kint még esik is. Söpörhetsz, takaríthatsz naponta is akár, de azért utána ne húzza végig senki a fehér kesztyűs kezét ott.
Végül pedig a saját higiéniáról is érdemes pár szót ejteni. Vannak lakóautók – többek között a mienk is ilyen volt -, amik wc-vel és zuhannyal felszereltek. Pontosan ezért tudsz és szabad vele éjszakázni olyan parkolókban is, ahol semmilyen infrastruktúra nincs kiépítve (a szabadban tilos bármiféle dolgodat elvégezni!), cserébe teljesen díjmentesen töltheted ott az éjszakát (bár Új-Zélandon még az ilyen helyeken is van általában wc). Ekkor dönthetsz úgy, hogy használod a zuhanyt, amit egyrészt takarékosan kell, mert véges a rendelkezésre álló víz, főleg ha mosogattunk is, másrészt számolni kell azzal, hogy szennyvizet generálunk, aminek a leengedéséről majd gondoskodni kell. Vagy alternatívaként dönthetsz úgy, hogy kibírod egy nap zuhany nélkül. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy kb. minden másnap kempingben álltunk meg, ahol vannak zuhanyzók, a közbeeső napokon pedig alternatív zuhanyzási módot választottunk: a nedves törlőkendőt. Zseniális találmány! 🙂
Ez mind olyan dolog, ami egyéni komfort és alkalmazkodóképesség kérdése, és lehet abszolút döntő érv a lakóautózás ellen. Ha ezeket nem tudod feladni, elfogadni, lazán kezelni, akkor nem ajánlom, hogy belevágj, mert nem fogod örömödet lelni benne. Helyette frusztrált leszel, kényelmetlenül fogod érezni magad, és nem tudsz az utazás örömeivel foglalkozni. Nekünk is meg kellett tapasztalni, meg kellett szokni, hiába számoltunk ezekkel a dolgokkal előre. De 1-2 nap után beállt a rutin, már profin raktuk össze az ágyat este és kötöttük össze az ágyneműt reggel, miután ”nappalivá” alakítottuk a hátsó részt. Tudtuk, hogy melyik hátizsákot és szatyrot hova tegyük este, és melyik bögrét hogyan helyezzük el úgy a szekrényben, hogy ne törjön össze. Mindennek meglett a helye és a mikéntje. Ezzel megteremtettük magunknak a kényelmet, és az energiáinkat teljesen a felfedezésre tudtuk fordítani.
De miért is Új-Zéland a tökéletes hely ennek az alternatív utazási formának a kipróbálására?
Először is említsük meg azt a tényt, hogy ez az ország büszkélkedik a legmagasabb egy főre eső campervanek számával a világon. Elég szokványos látvány az udvarokon a lakóautó, és megannyi kiwi előszeretettel járja a saját országát ilyen módon. Ezen túl pedig rengeteg lakóautó-kölcsönző működik az országban. A legjobbaknál még a nyári szezonon (dec.-febr.) kívül is nagyon hamar elfogynak az autók. Mindez nem véletlen, hiszen minden rendelkezésre áll ebben az országban, ami a nomád léthez szükséges és azt megkönnyíti. Mit is értek ez alatt? Hát az infrastruktúrát.
Infrastruktúra
Szinte olyan sűrűséggel vannak Új-Zélandon a kempingek, mint a gombák az erdőben eső után. Ezek pedig igen színvonalas helyek, hogy kedvünk lett volna letelepedni ezekben. Tiszta, rendszeresen karbantartott és takarított fürdő-wc-k, tágas konyha főzőalkalmatossággal és sokszor még edényekkel, evőeszközökkel, tányérokkal is felszereltek. Több helyen volt közösségi helyiség is, ahol olvasni vagy éppen tévézni is lehetett volna. Ha pedig valakinek épp akkor fogyott volna el az utolsó tiszta bugyija, hát be tudná dobni a mosást, míg a vacsora megfő. A legjobbat pedig a végére hagytam: volt, amelyikhez még forróvizes termálfürdő is tartozott ingyen, másikhoz térítés ellenében, de volt, ahol ”csak” sima medence járt. Mindezek azon túl értendők, hogy a kötelező áramforrás, tisztavíz-csap és szennyvízleeresztő mindben kifogástalanul rendelkezésre állt.
A kempingeken kívül pedig rengeteg hely van, ahol pihenőkben, parkolókban legális éjszakázó parkolóhelyet jelölnek ki. Fontos, hogy ezeket csak ún. ”self-contained”, azaz wc-vel rendelkező lakóautókkal lehet igénybe venni – ez külön, hivatalos matricával jelzett minden ilyen kocsin. És még akkor is nagyon kell figyelni, hogy pontosan melyikek ezek a parkolók, mert rendszerint limitált számban elérhetők és pontosan felfestettek, melyeken kívül viszont megbüntethetnek. Még akkor is, ha szomszédos parkolókról van szó. Ezt nem érdemes megkockáztatni, mi sem tettük, mert borsos ára van.
Szerencsére mindig épp időben érkeztünk, ahhoz hogy a legjobb vadkempingekben még jusson hely, még ha az az utolsó is volt. Sokhoz viszont nem kell sietni, bőven van hely, vagy könnyen lehet másikat találni, ha mégsem fértünk be. Ezeken nincs külön áramforrás, az autóét kell használni. Elvileg a wc és a fürdő sem alapfelszereltség, de nem tudnék olyat említeni, ahol legalább egy wc ne lett volna a közelben. Ez nagyban megkönnyíti az ember életét még akkor is, ha a teljes nomádságra is felszerelt autója van. Főleg, ha tiszták, wc papírral ellátottak, kézmosósak, szappanosak és kézszárítósak – MINDENHOL! Az autó leengedésére és feltöltésére pedig szintén vannak kijelölt helyek a hivatalos kempingeken kívül is.
A mindentudó applikációk
De honnan értesüljünk a lehetőségekről? Nagyon egyszerű: zseniális telefonos applikációk mutatnak nekünk utat az éjszakába. Nevezetesen a CamperMate és a Rankers Camping NZ a két alap app, amit mi is használtunk. Ezek mindenről is tájékoztatnak: fizetős kempingeket, ingyenes éjszakázásra alkalmas helyeket, mindezt leírással, képekkel, értékelésekkel, kapcsolati információkkal. Ezen kívül jelölve vannak a szennyvízleeresztésre kijelölt és vízfeltöltő állomások is országszerte. Ha pedig ez nem lenne elég, információt kaphatunk rövid, közepes, hosszabb túraútvonalakról, termelői piacokról, sörfőzdékről, farmokról, ahol mindenféle helyi termelésű finomságot kóstolhatunk utunk során. Mi így akadtunk rá például egy méztermelői boltra, ahol millióféle mézet lehetett kóstolni és vásárolni, mézből készült gyógykészítményeket, kozmetikumokat, sőt még fagylaltot is árultak. Ez utóbbi mesés volt, hmmm! Szóval érdemes betérni olykor egy-egy helyi termelőhöz, csodadolgokat láthatunk, kóstolhatunk náluk!
Kevés autó, barátságos emberek és veszélytelen állatok
A profi módon kiépített infrastruktúra mellett pedig két további okot tudnék mondani, hogy miért is érdemes Új-Zélandon campervan-ezni tanulni. Egyik az, hogy nincs sok autó az utakon, főleg a városokon kívül. Így könnyen el lehet férni és nem kell stresszelni a dugók vagy a nagy forgalom miatt, és nyugodtan lehet kanyarogni a birkák és tehenek pöttyözte dombok között. Akik az utakon vannak, ők pedig általában birkatürelmű sofőrök, akik nem fognak ledudálni, ha a ”lomhább” autónkkal előttük ragadunk.
A másik nagyon fontos érv pedig az, hogy Új-Zélandon nincsenek mérges, veszélyes állatok. Így nem kell attól tartanunk, hogy az autó ajtaját nyitva hagyva becsusszan egy nemkívánatos vendég. Se kígyó, se szőrös pók, se semmi életveszélyes faj! Ami azért érdekes, mert a ”szomszédos” Ausztráliáról ennek az ellenkezője mondható el. 🙂 A legkellemetlenebb vendég a szúnyog lehet az autóban. De az erdőben sem kell félnünk semmitől. Hisz mi történhetne? Összetalálkozunk egy kivivel? Ha szerencsénk van, akkor igen – ahogy nekünk egyik éjjel megadatott. Bár sajnos ritkán látni vadonban, hiszen ő éjjeli lény, a sűrű bozótost kedveli, és még akkor is kifinomult csőrérzékelésével tudja, mikor tiszta a levegő előbújni.
Egyszóval semmi nincs, ami igazán elronthatná a campervan-es kalandot Új-Zélandon. Így, ha kezdő vagy, ahogy mi is voltunk, ez az egyik legjobb hely elkezdeni és kipróbálni ezt az alternatív utazási módot! Meg amúgy is, ez a legjobb hely sok más tekintetben is, de erről még bővebben a további bejegyzésekben. 🙂
For the English version, click here!
1 thought on “Lakóautós kaland Új-Zélandon, azaz alternatív utazási forma kalandvágyóknak”