Hogyan működik a fizetés Kínában, ahol a digitális pénztárcák uralják a piacot? Utazásunk során Shanghai-ban töltöttünk 18 órát, és gyorsan rájöttünk, hogy a készpénz mennyire elavult, a bankkártyák pedig nem működnek. Az Alipay és a WeChat Pay nélkül nehéz boldogulni, de vajon akkor mi a megoldás? Tapasztalatainkat és tippjeinket ebben a cikkben osztjuk meg!
Készpénz vagy digitális pénztárca?
Amikor Új-Zélandra utaztunk, egy pénztárcabarát repülőjegyet találtunk. Ennek a jegynek a hátulütője az volt, hogy Kínában, Sanghai-ban volt az átszállás. Shanghai-ra jellemző, hogy az átszállási idő rendkívül hosszú tud lenni; a mi esetünkben körülbelül 18 óra volt. Mi ezt nem teherként éltük meg, hanem egy potenciált láttunk abban, hogy egy új országot, új várost, ezzel együtt pedig új kultúrát fedezhetünk fel.
Mint tudjuk Kínában kicsit máshogyan műkődnek a dolgok, mint nálunk: erre jó példa az internet. Az inernet cenzúrázva van, ott elbúcsúzhatunk az Facebooktól, a Messengertől illetve az összes Google szolgáltatástól (Gmail, Maps, YouTube, stb.). Ez a korlátoltság vonatkozik a pénzügyekre is. Olvastuk, hogy odakint a bankkártya használattal is gondban lehetünk, egész egyszerűen nem fog működni. Utánajártunk, milyen megoldások vannak erre:
- Vegyünk fel készpénzt egy ATM-ből a reptéren.
- Használjunk a WeChat vagy az Alipay alkalmazást.
Mi az egyik alkalmazást választottuk, emellett megtartottuk B terv-nek az ATM-ből való készpénz felvételt. Az Alipay telepítése nem volt bonyolult, mivel megtalálható a Google Play áruházban. A regisztráció egyszerű megadtuk a telefonszámunkat majd vártuk a hitelesítő kódot, ami nem érkezett meg. (E sorok gépelése közben megpróbáltam újra regisztrálni, most megérkezett a kód, pont amikor nincs szükség rá. Murphy-törvénye… 🙂 ) Mivel nem sikerült regisztrálni, ezért a B terv lépett életbe és felvettünk készpénzt egy ATM-ből a reptéren.
Egy korty kávé és a fizetés kultúrsokkja
A reptéren nem akartunk költeni, így amint lehetett, felültünk a mágnesvasútra (Maglev), és bevonatozunk a városba. Nagyon korán érkeztünk, ugyanis már az első mágnesvonatot sikerült elérni. Az első megállóhelyünk az üzleti negyed közepe volt, ahol egy szürreális sétában vehettünk részt, mivel az utak/utcák szinte teljesen üresek voltak. Pár órás bolyongás után, erős jetlaggel küzdve, szinte másra sem vágytunk jobban, mint hogy megtöltsük magunkat egy jó meleg kávéval és leüljünk picit pihenni és magunkhoz térni. Amikor a város elkezdett éledezni (bőven 8-9 óra után), felfigyeltünk egy kávézóra.
Mihelyst betértünk, az első meglepetés a kínálat megtekintésénél ért minket mivel csak kínaiul volt kiírva a menü. Odaálltunk a pulthoz és próbáltunk rájönni, hogy melyik képen lehet a capuccino, melyiken a hosszú kávé. A pultnál nagy volt a sürgés-forgás. A bartenderek folyamatosan hozták a becsomagolt kávékat, péksüteményeket, de a pulton nem maradtak a kész termékek sokáig. Folyamatosan érkeztek a vendégek, lecsippantották a pultnál az Alipay alkalmazást a telefonjukkal, majd elvették a kávét/csomagot és mentek is a dolgukra. Ez így ment egy darabig, próbáltak nem észrevenni minket, de egy idő után egy bátor dolgozó odaállt elénk és megkérdezte, hogy mit is szeretnénk.
Határozott „Hello” köszönés után kértem két flat white kávét angolul. A pult másik oldaláról nem jött válasz, néhány másodpercig bámultuk egymást, majd megismételtem a kérést. Ekkor kreatív ötlete támadt a dolgozónak és megmutatta, hogy mi a kínálat a mögötte lévő nagy kivetítő táblán (ahol persze még mindig kínaiul volt kiírva minden). Próbáltam megértetni vele, hogy nem beszélem a nyelvet. Egy munkatárs felfigyelt arra, hogy nem szoktak a pultnál ennyit csacsogni, így odajött megnézni, hogy mi a csuda történik már. Szerencsére ő beszélt kicsit angolul, így sikerült megrendelni a kávét.
A következő probléma a fizetésnél adódott. Elmondta, hogy mennyi a fizetendő összeg, majd a kis Alipay/WeChat terminálra mutatott, hogy fizethetünk. Mi jeleztük, hogy ez nem fog menni, és előszedtünk egy bankjegyet a pénztárcánkból. Nagyra nyílt a szeme, kitágult a pupillája, az ujját felmutatva kért egy kis időt és elzavarta a munkatársát valamiért. Pár percig csak álltunk és vártunk, majd megérkezett a kolléga egy nagy nejlonzacskóval, ami tele volt bankjegyekkel, illetve aprópénzzel. Amikor a visszajárót számolták, akkor vettük észre, hogy keresik a számokat a bankjegyeken, illetve az aprópénzen, rácsodálkoznak a különböző alakokra és képekre. Ekkor tudatosult bennünk, hogy ők talán még sosem látták a saját fizikai pénzüket, annyira hozzá vannak szokva a digitális világhoz.
Nem ez volt az egyetlen hely, ahol meglepődtek a készpénzes fizetésen. Mindenhol kuriózumnak számítottunk, mikor a mobilunk helyett a pénztárcánkért nyúltunk. Az egyik ételpiacon egészen egy eldugott sarokig vezettek minket, ahol az egyetlen kassza állt. Bezzeg terminálból minden árusnál volt legalább 2-3! 🙂
Nos, ez hát a modern Kína – ahol ha készpénzzel fizetsz, te leszel a kakukktojás! 🙂
1 thought on “Kína fizetési rejtelmei”