A lakóautós utazás Új-Zélandon tényleg maga a szabadság – de az első vadkempinges éjszakánk egészen másképp alakult, mint vártuk. Egy forró vízzel égető mosogató, egy makacsul hallgató hűtő és egy hajnal hármas szirénapánik is gondoskodott róla, hogy ezt az estét soha ne felejtsük el. Jöjjön a teljes sztori! – András “tollából”
Miért pont lakóautó Új-Zélandon?
Amikor kitaláltuk, hogy Új-Zélandot campervan-nel, azaz lakóautóval fogjuk felfedezni, akkor rájöttünk, hogy sokkal spontánabbak tudunk lenni, mint az eddigi utazásaink során. Nem vagyunk helyhez kötve, mivel a házunkkal utazunk, mint a csigák – persze egy cseppet gyorsabban. 🙂
Azt tudtuk, hogy mely régiókat szeretnénk bejárni, és mivel a campervan-t Auckland-ben vettük át, először északnak indultunk Paihia felé. Úgy gondoltuk, hogy az első éjszakát egy kempingben töltjük, bár úgy vettük át az autót, hogy az ”vadkempinges” éjszakára is fel van készítve: a WC tartály, a mosogatáshoz és a fürdéshez használatos víztartály is tele volt, illetve a kocsi akkumulátorai is fel voltak töltve.
Első állomás: Paihia Top10-es kempingje
Paihia-ban egy Top10-es kempingben szálltunk meg (Paihia Top10 Holiday Park), ahova éppen zárás elött érkeztünk meg. Bejelentkezéskor végigmondták, hogy merre van a konyha, a wc és a fürdőszoba, és térképen azt is megmutatták, hogy cunami esetén merre kell menekülni, mivel a hely a tengerparton volt.
Az esti rutin után összekészítettük az ágyunkat a campervan-ben. Ez a rész közvetlenül a vezetőülés mögött kezdődik, az egyik oldalt a „fürdőszoba” feléig terjed, középen van egy kis szabad rész majd a másik oldalt a hűtőszekrény és a konyhapult nehezíti meg a nyújtózkodást.
Csodás nyugtató éjszakánk volt. Azt hittük, hogy nehéz lesz elaludni, de remekül kipihentünk magunkat. A következő napon meglátogattuk a Bay of Islands-t, majd komppal átkeltünk Russell-be, ahol a telepesek először partra szálltak.
Vadkemping – az első éles bevetés
A nap második felében kitaláltuk, hogy a következő napon a Coromandel-félszigetet szeretnénk felfedezni. Ehhez egy elég hosszú utat kellett megtenni egészen Aucklandig, sőt azon is túl. Mivel az út elég hosszú volt, Fruzsitól átvettem a vezetést, hogy szokjam a balkormányos közlekedést.
Ez idő alatt Fruzsi megkereste, hogy hol tudnánk aludni, és a Coromandel-félsziget elején egy szuper vadkempinges helyet talált. A „kemping” Thames város szélén egy sportpálya melletti nagy parkoló volt. Ez is a tengerparton volt, bár mivel későn értünk oda, ezt nem láttuk. A hatalmas parkoló nem volt üres, legalább 10-15 lakóautó parkolt körülöttünk.
Már besötétedett mikor megérkeztünk, gyorsan megfőztük a vacsoránkat, majd kiültünk a csillagos ég alá elfogyasztani. Ekkor még nem sejtettük, hogy mi vár ránk (de főleg rám) azon az estén.
Mosogatás, forró víz és egy nem működő zuhany
A problémák a mosogatás során kezdődtek. Miközben mosogattam, hirtelen észrevettem, hogy a szivattyú nem működik megfelelően: időnként egy deci forró víz szivárog ki, majd a csapból semmi nem jön, utána ismét forró víz, majd megint semmi, és ez folyamatosan ismétlődik. Eléggé égetett a víz, de mivel nem kellett sokat mosogatni összeszorítottam a fogamat és gyorsan túlestem rajta.
Eléggé hosszú napunk volt, és úgy döntöttünk, hogy ideje kipróbálni a kocsink zuhanyzóját is. Én voltam a szerencsés első, aki kipróbálhattam a ”fürdőszobát”: beálltam a kis fülkébe, amely nem kicsit volt szűkös. Megfordulni vagy megmozdulni nem volt könnyű benne. De nem a kényelem volt a fontos, hanem hogy gyorsan letusoljak, így bizakodva nyitottam meg a csapot.
A lakókocsink elkezdett mozogni, a szivattyú működésbe lépett, majd egy pár másodperc múlva a zuhanyrózsa körülbelül fél deci forró vizet rám fröcskölt. Pár másodperc múlva a forró víz fröcskölése megismétlődött. Rájöttünk, hogy a zuhanyzásnak búcsút inthetünk az estére. Elkezdtünk utánajárni, hogy mi is lehet a hiba. Nem a szivattyúval volt a baj, hanem egész egyszerűen nem töltötték fel vízzel a tartályokat, szerencsére még főzés után el tudtunk mosogatni.
Sikerült túllendülni ezen a nehézségen. A fogmosáshoz a palackozott ivóvizünket használtuk, összedobtuk az ágyunkat, majd lefeküdtünk aludni. Na persze én azért fortyogtam még magamban. 😀
A hűtő-fiaskó
Fruzsi szokásához híven könnyen és gyorsan elaludt. Én nehezen alvó típus vagyok, pláne ha valamin befeszülök vagy tele a fejem gondolatokkal. Kicsit olvastam a fejlámpám fényénél, majd úgy éreztem, hogy szememre jön az álom. Így lekapcsoltam a lámpát, elfeküdtem kényelmesen és hallgattam a hűtő lágy zümmögését abban a nyugtató tudatban, hogy az hűvösen tartja az előző napon vásárolt ételeket.
Ám egyszer csak a zümmögés elhalkult, és csend lett. Mély csend. Az amúgy is felpaprikázott állapotomban végigfutott az agyamon, hogy a hűtő leállt és a sok finomság, ami benne van tönkre fog menni. Gondoltam, hogy biztos nincs bezárva rendesen. Mivel karnyújtásnyira volt tőlem az ágyból, óvatosan kinyitottam az ajtaját, majd visszacsuktam. Ez nem segített. Átfutott az agyamon, hogy biztos jól be kell „csapni”, mert már nem csukódik rendesen (hiszen a campervan-ben több mint 400 ezer kilométer volt). Ezért újra kinyitottam óvatosan és becsaptam a hűtőszekrény ajtaját, hátha ez orvosolja a gondokat.
Természetesen jött is a kérdés Fruzsi felől, akit persze felébresztett az akcióm.
Fruzsi: Te mégis mi a jó fenét csinálsz?
András: Nem megy a hűtő válaszoltam.
Fruzsi: Oké.
András: De nem megy a hűtő, megromlik az étel.
Fruzsi: Jó, és mit akarsz vele most csinálni?
Fruzsinak igaza volt, az éjszaka közepén ezt a problémát sehogy sem lehetett orvosolni. Fruzsi gyorsan visszaaludt, míg én csak néztem a lakóautó plafonját reményvesztetten. Nem tudtam rendesen mosogatni, nem tudtam zuhanyozni, nem megy a hűtő… stresszelt a dolog. Mocorgásomtól Fruzsi persze felébredt (minden alkalommal egyre kevésbé volt higgadt természetesen) és megnyugtatott, hogy olyan helyzetben vagyunk, amikor nem tudunk ezzel mit kezdeni, próbáljunk meg aludni és holnap utánajárunk, mit lehet tenni. Sikerült megnyugodni, el is aludtam, mély álomba kerültem. De itt még nem ért véget az éjszaka.
Sziréna, pánik és majdnem cunami
Az álmunkból egy hangos szirénára ébredtünk.
András: Te is hallod ezt?
Fruzsi: Igen, persze.
Ekkor átfutott az agyamon, hogy az előző napon a Paihia-i kempingben megmutatták, hogy merre kell menekülni cunami esetén. Végigfutott az agyamon, hogy jelenleg is a tengerparton vagyunk, a víztől körülbelül 50-100 méterrel lehetünk.
Ekkor megszólalt újra a sziréna…
András: Öltözz, indulunk!
Fruzsi (mély álomból ébredve): Mégis hova? Miért?
András: Jön a tsunami, menekülnünk kell, szól a sziréna!
Kiugrottam a kocsiból, készültem arra, hogy vezetni kell a biztonságos magaslat felé. Körbe néztem, hogy rajtunk kívül sehol sincs mozgás, egyik lakóautónál sincs mozgolódás, de még egy hang sem. A sziréna harmadszor is megszólalt, majd elhallgatott. Többé nem szólt, síri csend támadt. Én öltöztem és készültem az indulásra, de nagyon furcsállottam, hogy sehol máshol nem mozgolódik senki. Fruzsi mondta, hogy ő visszafekszik mivel a sziréna elhallgatott és senki sem mozgolódik, szóljak, ha van valami. 😀
Engem rendkívül zavart, hogy miért szólt a sziréna. Csak úgy heccből nem szokott bekapcsolni, és tesztelni sem hajnali háromkor szokás. Körbejártam az éjszakában, de mindenhol csend és nyugalom honolt. A kis körtúrám után Fruzsit félálomban találtam az autóban, mint aki aludna ugyan a fáradtságtól, de nem tud, mert én annyira stresszes állapotban vagyok.
Ott, az éjszaka közepén rákerestünk hát az interneten, és találtunk is információt arról, hogy baleset esetén szokott szólni a sziréna, vagy ha az önkéntes tűzoltókra van szükség valamilyen tűzesetnél. Ez sok, mit sem sejtő turistára hozta már rá a frászt, különösen éjszaka. Miután megbizonyosodtam, hogy nem lesz gond, visszafeküdtem és végre aludtam egy kicsit.
Mi a tanulság?
Összességében a vadkempingezés csupa móka és tényleg maga a szabadság, ha minden jól működik az autóban. Úgyhogy remélem, senkinek sem vettem el a kedvét a lakóautózástól, mert amúgy szuperül lehet benne utazni és aludni is. A többi éjszakán én is aludtam, mint a bunda! 🙂
1 thought on “Vadkemping Új-Zélandon – így (nem) működött a zuhany, a hűtő és az idegeim”