Október 31-e van és mást sem hallani az utcán, mint hogy “Boldog Halloweent!”, meg hogy “csínyt vagy csalunk”/”csokit vagy csalunk” (ki hogy fordítja). Már sötét van, amikor hazaérek a munkából, és az utcákat gyerekcsoportok lepik el ijesztő jelmezekben. Izgatottan járnak házról házra, hogy csokit és cukrot gyűjtsenek a táskájukba. Nem minden háznál kopogtatnak, kizárólag ahol kint van valami jel. Ez a jel lehet csak egy töklámpás vagy akár egy kidolgozottabb dekoráció a kertben vagy a házon. A gyerekek pedig olyan ijesztőek, hogy amikor ajtót nyitnak nekik, és ők azt mondják “csokit vagy csínyt”, akkor az emberek inkább adnak nekik sok-sok édességet ijedtükben, csak nehogy csínyt kapjanak és megvicceljék őket. 🙂
Ahol én lakom, ott jó pár ház részt vesz ebben a mókában; némelyik igazán komolyan veszi a dekorációt illetően, néhányan kevésbé. Mivel ez nem szokás Magyarországon, nem igazán éreztem magaménak ezt az ünnepet, nem értettem meg egykönnyen mennyit is jelent itt az embereknek, különösen a gyerekeknek. Most, hogy kimentem és körbesétáltam, láttam, mennyire izgatottak: jelmezbe öltözni, házat találni, ahonnan édességet szerezhetnek, kopogni az ajtókon és “csokit vagy csínyt” játszani; ez mind rendkívüli örömet okoz nekik. Különösen, ha a ház pókhálóval, csontvázzal, tökkel, pókokkal, szellemekkel, stb. van kidíszítve, ami által olyan, mintha egy szellemjárta ház ajtaján kopogtatnának. Sose gondoltam volna előtte, de magával ragadott a hangulat, ahogy kint sétáltam az utcán, és én magam is a bőrömön éreztem az izgalmat.
Azoknak, akik a Halloweent egy buta amcsi szokásnak tartják, ami egyre divatosabbá válik más országokban is, szeretnék egy kicsit mesélni az ünnep eredetéről. Például Magyarországon, ahol teljesen másfajta ünnep van ezekben a napokban, néhányan előszeretettel kritizálják a Halloweent, anélkül, hogy igazán tudnák mit is jelent. Természetesen nekem november 1-je mindig is az a nap lesz, amikor kimegyünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk, és halott szeretteinkre emlékezünk. Azonban semmi rosszat nem látok abban, ha tudomásunk van egy másik szokásról is, és tiszteletben tartjuk, hogy az angolszász kultúrában ez a nap más jelentőséggel bír, és másként ünneplik, mint mi.
A Halloween eredete az ősi kelta Samhain fesztiválig nyúlik vissza (tehát semmi köze Amerikához!). 2000 évvel ezelőttig a kelták a mai Nagy-Britannia, Írország és Észak-Franciaország területén éltek. Mezőgazdasággal foglalkozó nép voltak, és a kereszténység előtti kelta évet a termelési szezon határozta meg. A Samhain a nyár és a betakarítás végét, illetve a sötét, hideg tél kezdetét jelölte. A fesztivál az élők és holtak világa közti határt szimbolizálta. A kelták úgy hitték, hogy október 31-e éjjelén a halottak szellemei visszatérnek a halandó világba, így nagy tábortüzeket gyújtottak minden faluban, hogy távol tartsák azokat a gonosz szellemeket, akik szintén visszajönnének. Kelta papok, a druidák biztosították, hogy minden ház tüze a szent tábortűz izzó parazsából legyen meggyújtva, így megvédve az embereket, és melegen tartva őket az eljövő hosszú, sötét téli hónapokban.
Majd a 6-7.században megérkeztek a keresztények ezekre a területekre magukkal hozva a saját fesztiváljaikat, köztük a Mindenszentek napját (All Hallows’ Day/ All Saints Day), amikor azokra emlékeztek, akik hitükért haltak meg. A 8.században ezt az ünnepet május 13-ról november 1-jére tette át a pápa, valószínűleg azzal a céllal, hogy helyettesítse vagy egybeolvassza a hasonló, kelta Samhain ünneppel. Így vált ez végül egy olyan különleges nappá, amikor sokan úgy hiszik, hogy a szellemvilág kapcsolatba léphet a fizikai világgal.
Úgy gondolom, a koncepció a magyar mindenszentek napja és a Halloween mögött ugyanaz. Ez az a nap, amikor az élők és holtak világa találkozik. Magyarországon mi megyünk a halottainkhoz, hogy gyertyákat gyújtsunk és virágot vigyünk nekik, és csöndesen emlékezzünk rájuk. Az angolszász világban a halott rokonok látogatnak el hozzánk szellemként, és ez inkább egyfajta ünnepléssel társul, mint szomorúsággal. Elvégre boldognak kéne lennünk, hogy visszatérnek hozzánk ezen a különleges éjszakán. Összességében ez majdnem ugyanaz a dolog csak más perspektívából és különböző módon történő ünnepléssel, amit nem kellene elítélni, helyette inkább tiszteletteljesen megérteni a benne rejlő tartalmat.
De hogy jön a “csokit vagy csínyt” ehhez az éjszakához? A korai Angliában a gyerekek kihirdettek egy úgynevezett törvények és szabályok nélküli éjszakát, amikor büntetlenül űzhetnek tréfát. A 19.század végén Írországban a fiúk és fiatal férfiak körében kezdődött az igazi csínytevés szokása, mely azon az ír hiten alapult, hogy a “kis emberek” illetve mesebeli lények Halloweenkor tréfákat űztek. Aztán az írek vitték ezt a szokást magukkal Amerikába, és így terjedt el.