Mint sokan tudjátok, közel 1 évet tanítottam Phetchabunban, Thaiföldön (itt el is olvashatod az előző bejegyzésemet az életről Thaiföldön). Ebben az 1 évben betekintést nyerhettem az évszakok változásába és Észak-Thaiföld rejtett kincseibe. Ezért is döntöttem úgy, hogy bemutatom nektek a thai évszakokat, és hogy mikor mit lehet, mit érdemes csinálni Phetchabunban és környékén.
Nekünk, külföldieknek Thaiföld állandónak tűnhet: mindig forróság és csodálatos tengerpartok. De ennél sokkal több van benne. Igen, persze, tulajdonképpen mindig nagyon meleg van, de különbözőképpen. Igen, valóban sok a lélegzetelállító tengerpart és sziget, de ezen kívül annyi minden más is van még! A célom tehát az, hogy megtörjem ezeket a sztereotípiákat, és körbevezesselek a kevéssé ismert tartományban, Phetchabunban, ahol nincsenek tengerpartok és strandok, de vannak hegyek, ahova a thaiok lehűlni jönnek, és kiélvezni a “telet”. Továbbá a forróság több árnyalatát is be szeretném mutatni. A listám egyáltalán nem kimerítő, de remélhetőleg bővíteni fogja a Thaiföldről alkotott képedet. Ki tudja, talán kapsz néhány nem megszokott programajánlatot a következő nyaralásodra – amikor az utazás újra lehetséges lesz. 🙂
1. évszak: A forró évszak, azaz a thai nyár programajánlója
Milyen?
Április legvégén érkeztem Thaiföldre, amikor is tombolt a thai nyár. Kb. márciustól májusig tart, áprilisban a legvadabb hőséggel. Perzselő, 37+ fokkal és extrém páratartalommal (~70%). Még a thaiok is nehezen viselik. Leginkább a páratartalom, ami elviselhetetlenebbé teszi, valamint a szél és eső teljes hiánya. Így még jóformán éjszakára sem hűl le az idő. Ilyenkor jobb bent lenni a légkondis szobában.
A helyiek nem értik, ha te mégis úgy döntesz, hogy kimerészkedsz sétálni, főleg ha az több, mint 5 perc vagy 50 méter. “Túl meleg van” – mondják. És valóban tökéletesen igazuk is van! De te mégiscsak el szeretnél menni ennivalót venni, és szeretnéd elhinni, hogy 10 perc kint nem fog megölni. Nagyon fontos, hogy mindig vigyél magaddal termoszban vizet (hogy hideg maradjon), még a rövid sétákra is, és szokj hozzá az állandó izzadáshoz.
Mit lehet csinálni?
Igazából elég nehéz utazónak és felfedezőnek lenni ilyen időjárási körülmények között, különösen olyannak, amilyen én is vagyok. Amikor új helyre érkezem, általában hosszú sétákra indulok, amerre csak a lábam visz. Megpróbálom felfedezni a főbb látványosságokat, az utcákat, az éttermeket, a parkokat, egyszerűen csak bolyongva, sétálva. Viszont Phetchabunban ez nem volt lehetséges. Nem csak azért, mert nincs olyan sok látnivaló a városban, hanem azért is, mert a hőség fizikailag is nagyon megterhelővé teszi.
-
A Tamaracha Buddha
Először a határ néhány rövidebb séta volt a Toplandbe (helyi áruház Tescóval) és a mellette levő piacra. Aztán május közepén eljött az első 3 napos hétvége, amikor is elhatároztam, hogy elsétálok a nagy Buddhához, ami egy kicsit a városon kívül található. Kb. 30-40 perc odasétálni a fő út mentén a melegben. Létszükséglet, hogy vigyél magaddal vizet.
A jó hír, hogy a nagy Buddha mögött van egy nagyon szép park tóval és benne egy kis szigettel, ahol megpihenhetsz az árnyékban. Etethetsz halakat és élvezheted a kilátást. Van még egy bicikli- és sétaút is körbe a tó mögött. Később ez a Buddha park lett a kedvenc pihenőhelyem például vasárnap délutánokon, de séta helyett már én is a “thai módon” jöttem ide, azaz robogóval. 🙂
-
Khao Kho – Wat Pha Sorn Kaew
Ha van autód vagy robogód/motorod, akkor kihagyhatatlan állomás – évszaktól függetlenül – Khao Kho, ami Phetchabun tartományon belül van. Népszerű kirándulóhely a thaiok körében is. Tulajdonképpen főként csak thaioknak és azoknak a szerencsés “farangoknak” (=külföldieknek), akik valamiképpen ebbe a semmi közepén levő tartományba kerültek, és úgy hallanak róla.
Minket már az első phetchabuni napunkon elvittek a Wat Pha Sorn Kaew buddhista kolostor és templomhoz. Könnyedén kijelenthetem, hogy ez volt az egyik leggyönyörűbb templom, amit Thaiföldön láttam. Egyik része az 5-fejű fehér Buddha, ami tradicionálisan az 5 Buddhát jelképezi, akik a Földre látogattak. A másik pedig a templom, ami több, mint 5 millió színes mozaikcsempével és egész agyagedényekkel van kidíszítve. Érdekes módon nem érződik túl soknak vagy agyondíszítettnek, de stílusában egy kicsit a barcelonai Güell Parkot idézi, amit Gaudí épített. A hab a tortán, vagy a cseresznye a habon a kilátás a hegyekre, amik körülveszik. Ez a hely szó szerint a hegy tetején áll, 830 m magasan.
2. évszak: Az esős évszak programajánlója
Milyen?
Észak-Thaiföldön az esős évszak június és november közé esik. Egy kicsit tartottam tőle, mivel nem tudtam, hogy monszunszerű, éjjel-nappal tartó vagy pedig csak alkalmankénti esőzésekre kell számítani. Az első néhány erőteljes esőzés és égzengéssel kísért vihar után meg voltam győződve, hogy utálni fogom, és baromi hosszú is lesz (főleg mivel az előzetes terveim szerint csak az első félévben, azaz októberig maradtam volna).
Aztán változtak a dolgok: rájöttem, hogy ugyanolyan meleg van, mint előtte – ha nem még melegebb a még magasabb, 80%-os páratartalomnak köszönhetően -, és általában csak pár órát esik, azt is éjszaka vagy délután. Voltak teljesen száraz napok is, így lehetett kirándulni is. Bár néhány nemzeti park, vízeséses terület, kemping biztonsági okokból nem volt nyitva ezekben a hónapokban. Továbbá még inkább kellett vigyázni a hőség miatt.
Mit lehet csinálni?
Az esős évszak még több lehetőséget nyitott meg a számomra, ugyanis júliustól robogót béreltem. Ez lehetővé tett, hogy városon kívül eső helyekre is eljussak.
-
A helyi uszoda
Amint már említettem, Phetchabunnak nincsen strandja, és messze is van bármilyen tengerparttól. Még csak egy tó sincs, ahol lehűthetnéd magad és úszhatnál. Van azonban 2 nagyobb hotel, amiknek a medencéje nyitva áll mindenki számára. Csupán 30-40 bahtot (=300-400 forintot) kell fizetned, és máris mehetsz úszni. Először az SR-t fedeztük fel, ahonnan nagyon szép a kilátás, a horizont hegyekkel tarkított. Aztán váltanunk kellett a Kosit Hill-re (mivel az SR-ban felújítási munkákat végeztek), ami szintén nagyon kellemes helynek bizonyult.
-
Dan Sai – Phi Ta Khon Fesztivál
Egy kicsit csalok itt, mert ez a program nem Phetchabun tartományban van, hanem a szomszédos Loei-ben. Viszont viszonylag közel van Phetchabunhoz (~ 2 óra kocsival vagy songthaew-val, ejtsd: ‘szongtáó’), és óriási hiba lenne kihagyni, ha valaki errefelé tartózkodik az év ezen részében. A Phi Ta Khon (=”maszkot viselő szellemek”) fesztivált június/július környékén rendezik meg (a pontos dátum évről évre változik), 3 napig tart, és garantáltan szórakoztat, meghökkent, megnevettet és az állad is leesik tőle. Őszintén szólva nagyon fura egy fesztivál ez: tulajdonképpen egy szellemünnep vallási elemekkel elegyítve és egy rakéta fesztivállal összekeverve.
Mi csak a második napján vettünk részt, így arról tudok többet mesélni. Ez állt egy élettel teli, szinte soha-véget-nem-érő felvonulásból, ahol rendkívüli ügyességgel, aprólékosan, élénk színekkel megfestett, de rendkívül szokatlan szellemmaszkokat vonultattak fel, ‘sámáni’, pop és tradícionális thai zene és tánc kíséretében, de felvonultak sárral tetőtől-talpig bevont férficsoportok is, illetve férfiak, akik fából készült phallosszal próbálták provokálni az embereket. Tipikus még, hogy a felvonulók színes, különféle anyagokból összefércelt nadrágot és inget viselnek.
Délután a templomkertbe mentünk a táncosokkal együtt. Ott megpihentünk az árnyékban, miközben táncosok kisebb csoportjait néztük ahogy hagyományos thai zenére teljes extásisban vonaglanak.
Nem evilági élmény volt, ahogy ezek a férfiak táncoltak egy kicsit őrülten, egy kicsit ittasan, a kimunkált álarcaikban, zengő tehénkolompokkal és túlzó, vulgáris termékenységi szimbólumokkal. Mindez egy buddhista templom kertjében…
Ha ez még nem lenne elég, később buddhista szerezeteseket hordoztak körbe a vállukon fapallókon, és eszetlen módon hullámoztatva őket, épp csak le nem estek. Ezután jött a rakéta fesztivál, ami saját készítésű rakéták kilövését jelentette. Nem ez volt a csúcspont, nem volt olyan látványos, ahogy vártuk volna, mert a rakéták alig látszódtak a távolban. De ez nem vont le az összeélmény értékéből!
Én személy szerint nem találom a megfelelő szavakat, amivel le tudnám írni ezt az ünnepséget (vidám?, vicces?, érdekes?, hangos?, szürreális?, nyugtalanító?), de határozottan ajánlom mindenkinek, hogy menjen és tapasztalja meg. Ugyanitt még érdemes ellátogatni az erdőben megbúvó Nimit Vipassana templomhoz is.
-
Pa Daeng Víztározó (Reservoir) és kilátó
Pa Daeng Pa Laóban van, ami kb.8 km-re fekszik Phetchabun városától, és könnyedén megközelíthető robogóval. A víztározó akkor alakult ki, amikor öntözési céllal gátat építettek, ami meggátolta, hogy a a víz a várostól nyugatra elfolyjon. Az év bármely szakában látogatható a hely, az egyetlen különbség a tározóban felgyűlt víz mennyisége lesz. Júliusban, amikor először itt jártam, sokkal magasabban állt a vízszint, mint mondjuk a száraz téli évszak közepén. Ideális hely piknikezni a természet lágy ölén, miközben élvezkedünk a csodás tájban, ahogy mi is tettük pár alkalommal. Tökéletes hely továbbá naplementét nézni is; a színek igazán varázslatosak olyankor.
Ha még több kalandra vágysz, körbe is robogózhatod a tavat (bár nem teljesen). De csak óvatosan a földúton! Ha pedig egy másféle perspektívára vágysz, és felülről figyelnéd meg a helyet, akkor követheted a kanyargós és meredek utat felfele, ami egy elég elhagyatott kilátóhoz vezet. Mi láttunk itt pár régi sztúpát, ahol szerzetesek meditálhattak, majd szerencsénkre pár ember beinvitált minket a kilátóponthoz is.
Nem volt egyértelmű, hogy bemehetünk-e oda egyáltalán, és hát az ugató kutyák sem tűntek túl vendégcsalogatónak. Szerencsére, nem kellett kihagynunk, mert a kilátás csodaszép volt onnan, és az egész kilátóterület olyan volt, mint a nyugalom kis oázisa.
3. évszak: A tél programajánlója
Milyen?
Gondolom, nem is sejtetted eddig, hogy Thaiföldön is van tél. Itt és most elárulom neked, hogy márpedig van, október/novembertől február/márciusig. 2019-ben október 17-e volt hivatalosan a tél első napja Észak-Thaiföldön. És hogy mit csináltam aznap? Egy vízesésben fürödtem Chiang Rai mellett Niki barátnőmmel, aki akkor látogatott meg Magyarországról. 🙂
Látható tehát, hogy ez nem az a tél, amihez többségünk szokva van: nincs fagyó hideg, nincsen hó. Száraz hőségként írném le (31-35 fok), sokkal elviselhetőbb (számomra legalábbis), mint a párás meleg. Éjjelente a hőmérséklet 20 fok alá is mehet, ami felfrissülést hoz és friss reggeleket is.
Kora decemberben emlékszem 3-5 napra (!) is, amikor igazán hidegek voltak az éjszakák és a reggelek, és nem csak a thaioknak hideg. 10-11 fokig lement a hőmérséklet, és fűtés, illetve jó ablakok, vagy éppen rendes, vastagabb takaró nélkül az elég hideg csak úgy benne lenni és aludni. Azon a néhány reggelen előkerültek a helyiek szekrényeiből a pulóverek, sálak és téli kabátok is. Azokon a napokon igazán szerencsésnek éreztem magam, hogy viselhettem edzőcipőt és melegítőt a tesiórák miatt, a kötelező szoknya helyett. Volt egy reggel, amikor harisnyát kellett húznom a szoknya alá. Normál esetben a harisnya teljesen elviselhetetlen lett volna számomra a hőségben, de aznap életmentő volt. 🙂 Ezen a néhány napon kívül éppolyan meleg volt, mint máskor, és egy csepp esőt sem láttunk egészen talán márciusig.
Mit lehet csinálni?
A tél a kempingezés és kirándulások időszaka a helyiek számára. Az én kiránydulásaim és felfedezőtúráim nagy része is december és március közé esett. Részben a már említett kellemes időjárási viszonyok miatt, részben mert addigra egy jó baráti kör alakult ki. Egyfajta hagyománnyá vált, hogy valahova elmotoroztunk a hétvégén – vagy egy új kávézót kipróbálni vagy pedig új helyeket felfedezni ÉS ott új kávézókat kipróbálni. Ha hiszed, ha nem Phetchabunban (és tulajdonképpen egész Thaiföldön) nagy népszerűségnek örvend a kávé, és rengeteg szuper kis kávézó van. Majdnem minden héten nyílt egy új vagy a városban, vagy egy riszföld kellős közepén, vagy az autópálya mellett, vagy tulajdonképpen mindenhol IS. Mivel a legjobb barátaim ugyanannyira rajongtak a jó kávéért, mint én, az lett az új küldetésünk, hogy ezeket a “kincseket” megtaláljuk.
Most pedig felsorolok néhány helyet, ahova télen látogattunk el, de feltételezem, hogy az év többi részében is élvezhetőek lennének.
-
Tham Nam Bang templom és barlang
Egy igazán rejtett kincs, még a helyiek számára is. Amikor odaérsz a templomhoz, a templomkert hátsó részében fel kell mászni a lépcsőkön, és akkor jutsz el a barlangtemplomhoz. Aztán egy kis sziklába vájt udvarhoz jutsz, ahol pici szerzeteslakok vannak kialakítva. Nem voltunk benne biztosak, hogy lakik-e ott valaki; elég elhagyatottnak tűnt, bár nem volt rendetlen vagy koszos.
Az egyetlen élőlény amivel találkoztunk, azok denevérek voltak, de vagy több száz. Valószínűleg az erdei szerzetesek helye lehetett ez, akik erdők és hegyek mélyén laknak, ott keresve fizikai elszigeteltséget. Ez segítette őket abban, hogy fejlesszék a meditációs képességüket és Buddha tanításainak mélyebb megértését. Abszolút békés hely ez is, ideális meditációra és természetközeli, egyszerű élethez.
-
Phu Thap Boek
Ez egy 1.768 m magas hegycsúcs neve, ami az “Ismeretlen Thaiföld” listát vezeti, és ami egy népszerű kemping hely. Ahogy haladtunk felfelé a kanyargós hegyi utakon, egy pickup hátulján utazva, fokozatosan éreztük, ahogy süllyed a hőmérséklet. Az út végére már rajtam volt a dzsekim is. A hegytetőn olyan érzésem volt, mintha egy alpesi kis falucskában lennék: forró italos és kajás bódék, téli ruhák, faházak, hotelek, vendégházak kilátással, kempingek. Teljesen olyan volt, mintha nem is Thaiföldön lennék. Nem is említve az estét és éjszakát, amikor a tábortűz melege mindennél többet ért, és mit meg nem adtam volna egy jó hálózsákért! Dermesztő hideg volt; egész éjjel csak a phetchabuni jó meleg szobám képe és érzete lebegett a szemem előtt, és megígértem magamnak, hogy többet nem fogok a forróság miatt panaszkodni. 😀 Igazából a thai emberek éppen ezért az igazi télies érzésért jönnek ide! Őrület, mi? 😀
Az igazi látványosság itt a panoráma, a “felhők tengerének” látványa, amit a csúcsról lehet jól látni. Ha valaki idelátogat, nem kérdés, hogy kíváncsi a napfelkeltére. Az emberek a kilátópontokhoz özönlenek 6-6.30 körül, hogy lássák, amint a csoda megtörténik a völgy felett. Bár mi nem láttuk a híres “felhőtengert” azon a reggelen, de látni a napfelkeltét másodpercről másodpercre varászlatosan szép és lenyűgöző volt.És hogy mi volt a legmeghökkentőbb látványosság ezen a tájon? Számomra a hegyoldalakat takaró káposztaföldek.
-
Bankhok – napraforgó föld
Először is, ne keverjük össze Bankhokot Bangkokkal, semmi közük egymáshoz. 😀
Ez tulajdonképpen nem más, mint egy napraforgó föld, amit december folyamán lehet látogatni, amikor virágzás van. Hogy miért is említem meg? Mert egy rendkívül népszerű látványosság a thaiok számára, és mert nem szokványos dolog decemberben napraforgók között sétálni. Ha idelátogatsz, mindenképp hozd magaddal a telefonod vagy a fényképeződ, mert a hely fő célja a fényképkészítés. Ez a thai emberek fő motivációja: Instagram-fotók százait elkészíteni itt. 🙂 -
Tat Mok National Park
Ha szeretnél buja zöld dzsungelben túrázni, patakot átszelni, bambuszfák és más faóriások közt mászni, és kígyók vagy más vadállatok után kutatni, ez a te helyed Phetchabun városa mellett. Kétszer jártam itt: először az esős évszakban, majd a szülinapomon (februárban). A téli látogatást ajánlanám inkább, mivel a fő látványossághoz, a Tat Mok vízeséshez vezető út októberig le van zárva az esőzések miatti csúszós utak és gyalogösvények miatt.
Első alkalommal a Lan Chom Dao csúcsnál található kempingezőhelyhez másztam fel, ahonnan a teljes, 360 fokos panorámát élvezheted. A következő alkalommal pedig 2 barátommal túráztunk fel a vízeséshez. A park bejáratától 21 km-t kell menni a park beleseje felé a parkolóig. Onnan egy 7 km-es túra vár rád egy viszonylag meredek résszel a végén, amikor végül a 750 m magas szikláról aláhulló vízeséshez érsz.
Azonban ne legyenek illúzióid nagy mennyiségű vízről, különösen, ha a száraz évszak közepén/végén mész. Amikor mi ott jártunk, inkább tűnt egy vizes sziklának, nem pedig erőteljes vízzuhatagnak. Ezt leszámítva azonban a környezet lenyűgöző, érintetlen és nyugalmat árasztó. Határozottan a “kötelező” helyek között van Phetchabunban. -
Khao Kho szélerőműpark, virágos kert, Blue Sky Üdülőközpont –> Thaiföld “kis Svájca”
Khao Kho egy 1143 m magas hegység, népszerű üdülőhely. Csakúgy, mint Phu Thap Boek-re, ide is azért jönnek a thaiok, hogy élvezzék a hűvösebb időjárást szemet gyönyörködtető kilátás mellett. Khao Khon sok látványosság akad, amiből egyet, a templomot már korábban, az 1.évszaknál említettem (az 5 fehér Buddha és mozaikcsempékkel díszített templom). Azért, hogy még többet felfedezzünk ezekből, egyik szombat reggel felpattantunk hát a robogónkra, és végigrobogtunk a hegyi utakon. Tavak, eperföldek, erdők….csodás út.
Ha Khao Kho, akkor szélerőműpark. Thaiföld legnagyobb szélturbinái állnak itt, összesen 24, mindegyik 110 m magas, amik összesen 60 MW energiát generálnak. A szélerőműpark kb. 1.020 m magasan fekszik, amely magassági szint biztosítja azt az állandó szelet, ami ezeknek a turbináknak a működéséhez szükséges (noha Thaiföldön egyébként aligha fúj a szél). Ez nem csupán egy hely a megújuló energia megszállotjainak, hanem mindenki számára bámulatba ejtő a magas turbinák, és a háttérben húzódó hegyek és völgyek együttes látványa.
A szélerőműparkkal szemben, van egy virágfarm és egy kávézó a hegytető legszélén. Ha már itt vagy, megéri pár bahtot rákölteni a belépődíjra. A színes virágok közt sétálgatni, valamint a hegyes-völgyes kilátás mellett kávét szürcsölgetni igencsak ki tud kapcsolni. És hát szükséged is lesz az energiára a még előtted álló úthoz. 🙂
A Khao Khos robogótúránk alkalmával a szélerőműfarmról Lom Sak városa felé vettük az irányt egy Hmong falun keresztül. Ha lehetőséged nyílik rá, tájékozódj erről a kisebbségi csoportról és látogass el a Hmong faluba. Most azonban még egy Khao Kho-látványosságot beszúrok ide. Ez pedig a Blue Sky Üdülőközpont (Blue Sky Resort), ami egy európai stílusú, luxushotel, étterem, kávézó, kert (igen, egy üdülőközpont), de ez nem csupán a szálló vendégeknek szól. Tulajdonképpen bárki bemehet a kertjébe 200 bahtért (~2000 fortintért)…és hiszed vagy sem, sokan jönnek ide csak azért, hogy fotózkodjanak a tündérmesébe illő háttérrel. Én túlértékeltnek tartom igazság szerint, de talán mert én európaiként nem találom olyan különlegesnek? Mindenesetre nem fizettem ki a belépési díjat, csak egy felső teraszról vetettem egy pillantást a kertre, és az nekem így is elég gyönyörűség volt. 🙂
-
Lom Sak
Lom Sak kb. 40 km-re van Phetchabuntól északra. Nem mondanám, hogy annyira különleges város lenne, de a szombati esti piaca hatalmas. Kétszer voltunk, egyszer amikor Dan Saiból jöttünk vissza, egyszer pedig a Khao Khos robogóstúránkon arra kerültünk visszafelé. Egy végtelen hosszú sétálóutcát kell elképzelni, és egy szigetet, ami tele van árusokkal. Mindent IS kapni itt, és a régióra jellemző ízeket, ételeket is megkóstolhatod.
A piac a helyieknek van főleg, ami azt is jelenti, hogy az árak is arra vannak szabva, olcsó minden; nem egy amolyan turista-csapda. Voltam jópár piacon Thaiföldön, de ez midtől különbözött mind a mérete, mind a kellemesen kialakított környezet szempontjából. A szigeten találod például a kajaárusok többségét, és le is ülhetsz szénabála “padokra” a folyóparton, hogy megedd a vacsidat a folyón ringatózó csónakok társaságában. Nyugis környezet, főként miután átverekedted magad a zsongó sétálóutcán. Abszolút megéri idejönni!
-
Khlang Lam Gong Víztározó Nong Phaiban
Elég hosszú út vezet ide Phetchabun városából, de a látvány kárpótol érte. Ez egy sokkal nagyobb víztározó, mint a Pa Daeng, és itt olyan sportot is kínálnak a látogatónak, mint a raftingolás. Na, nem a vadvízi fajta, csak egy tutajon való időtöltés többnyire.
Amikor mi itt voltunk, esőre álló, szürke, nem tipikus kirándulóidő volt. Talán amiatt, vagy az időszak maga nem volt tipikus, de rajtunk kívül nem volt más ott. Egy csoport jött később, akik bevitték az egyik ilyen tutajt a víz közepére, majd ott pihentek, és élvezték a kellemes időtöltést a hegyek között. Könnyen el tudom képzelni, hogy ez a hely megtelik és zsongóvá válik, amikor megfelelő az idő hozzá. Nekünk akkor ez a nyugalom volt az ideális állapot; ennek is megvolt a maga bája.
Ez volt tehát az én ajánlásom egy hagyományoktól eltérő thaiföldi úthoz. Phetchabun az egyik legkevésbé ismert tartományok egyike, közép-észak-kelet-nyugat között középen, tulajdonképpen a semmi közepén. Nem túl egyszerű eljutni ide, mivel nincs vonat, csak busz, és ott pedig, más thai városoktól eltérően, nem tudsz körbejárni tömegközlekedéssel. A főbb helyek felfedezéséhez szükséged lesz egy autóra vagy legalább egy robogóra.
Ha a téli évszakban látogatsz el oda, biztosan meg tudsz törni néhány sztereotípiát Thaiföldről. Megnézheted, hova mennek a thaiok telelni, hogyan élvezik a “hideget”, hogyan túráznak, mennyire odavannak a kertekért és virágokért, a fotókért és az Instagramért. 😀 Biztos vagyok benne, hogy még rengeteg felfedeznivaló van Phetchabunban és környékén, de a fő célom az volt, hogy egy kis betekintést adjak a különböző évszakok milyenségébe, és bemutassak egy olyan tájat, ami a megszokottól eltérő, nem tipikus képeslapokon szereplő látványt nyújt Thaiföldről. Remélem, élvezted a rendhagyó szezonális programajánlómat, mert hisz ez is Thaiföld! 🙂
For the English version, click here!
1 thought on “Évszakok és programajánlók Phetchabunban és környékén, Thaiföldön”